We need our river back!

We need our river back!

Budapest is famous of its beautiful river, the Danube. Hungarians call it Duna, its Latin name is Danubius. It separated the Roman Empire from the Barbarians, kings were coronated on its ice, Ottomans built their baths along the shores, and blood covered its embankments during the World Wars. It is the river which divides Buda and Pest, the two different parts of the Hungarian capital.

budapest_panorama_iamge_globeimages_netPhoto: Globalimages.net

Its beautiful, isn’t it? But can it play the role that it deserves in the city’s life? Not really. It is now separated from the citizens. It’s beautiful from a distance, and it’s still too far away even if you try to go closer.

Once the embankments served the growing city with ports for ships bringing materials for factories and goods for markets. After decades of the 20th century’s failed urban development, cars took over the riversides. Now both sides of the river are closed from those who’d use it as a public space.

Although it is quite clear that citizens and tourists would flock to the water if they only could, the lack of pedestrian crossings and places to sit and watch the waves makes it difficult to do so. Small stretches with some trees and benches between the Chainbridge and the Parliament, or parks located some kilometres from the center prove that crowds would use the riverside as public spaces – if it was possible. Even the most touristy pedestrian areas in front of the castle show that people need the connection with the panorama of the historic center.

rakpart-belgradrkpregen rakpart-mon_hu
Then and now (photos: fortepan.hu, mon.hu)

After years of random actions, flashmobs and articles which put the Danube’s issue on the urbanistic agenda, a group was formed that focuses solely on this problem. Their name is City and the River (Valyo – Város és folyó). These guys are working on creating public spaces where huge, smoggy, noisy traffic separates the city makes it look impossible.

We’d like to connect the center of Budapest to its most precious natural resource

– Valyo’s motto says.

The group was formed in 2011. First they placed some giant hand-built benches in random places of the riverside that lacked places to sit and enjoy the view of the waves or the sunset. They filled an empty pier with life in front of the Gellért-hill where anyone could go to read, chill, meet or date. Valyo volunteers put out posters at different spots along the Danube with not very well-known historic information.

Last year they organised a free festival in the very heart of the city that served to break the barriers between the river and the city. Where the Chainbridge reaches Pest and a little park remained between the carway and the river mostly homeless people lived and none really cared about it even though the spot is one of the most exclusive corners of the city with a charming view on the Buda Castle and the Chainbridge.

They renamed that place Valyo-shore.

Valyo-shore was home to a small buffet, community cookings, cultural programmes, pop-up cinemas or football matches that were projected on the bridge’s wall and concerts filled up the hot summer nights. And of course the homeless who were there before the hipsters arrived found a job there. Even when there were no programmes, the place was nice enough to anyone who wanted to enjoy the huge benches, rest in a hammock or simply sit out above the waves with a beer or a juice.

Valyo-shore became so hip, that some nights were so over-crowded this August that the Valyo staff had to bring in more people to help with the work.

Now we have an example of how the river could be a part of the city’s life. Budapest needs it, and some cool guys did what the city council was unable to do.

 

***

Budapest híres a gyönyörű folyójáról, a latinul Danubius-nak nevezett Dunáról. E folyó választotta el a római birodalmat a barbároktól, befagyott jegén királyokat koronáztak, a törökök fürdőket építettek mellette, a világháborúkban pedig vér mosta partjait. A Duna választja ketté Budát és Pestet, a város két, egymástól lényegesen különböző felét.

Mindezek ellenére vajon képes betölteni azt a szerepét a városban, amit megérdemel? A Duna jelenleg el van választva a budapestiektől. Távolról gyönyörű látképet nyújt a városnak, viszont ha elindulsz felé, akkor sem tudsz igazán a közelébe kerülni.

Valaha a rakpartok kikötői gyárak alapanyagainak, piacok termékeinek a szállítására szolgáltak. Majd a 20. század félresikerült városfejlesztési koncepciója nyomán az autók vették át itt is az uralmat. Ma a folyó mindkét oldala el van zárva azoktól, akik arra használnák, amire egy köztér való.

Pedig teljesen egyértelmű, hogy használnák – ebben csak az akadályozza meg őket, hogy zebrák és kiülős helyek hiányában nem lehet megközelíteni a vizet. Olyan rövid szakaszokon, mint a Lánchíd és a Parlament közötti, vagy olyan – a központtól távolabb eső – parkokban, amelyek a Duna közelségét nyújtják, állandó a pörgés. Még a Várral szemben található sétálóövezetek sikere is azt mutatja, hogy az embereknek szükségük van a kapcsolatra a történelmi városrészek nyújtotta panorámával.

Több év véletlenszerűen rendezett akciói, flashmob-jai és a témát az urbanisztikai közbeszédbe beemelő cikkek megjelenése után megalakult egy csoport, amely csak a Duna és Budapest kapcsolatával foglalkozik. A Valyo (Város és folyó) azon dolgozik, hogy a büdös, zajos forgalom helyett közterek jöjjenek létre a Duna partján. A mottójuk így szól:

Szeretnénk összekapcsolni Budapest belvárosát a legnagyobb természeti kincsével, a Dunával.

A csoport 2011-ben alakult, először Duna-tanösvény néven kevésbé ismert történeteket tartalmazó táblákat helyeztek ki a Duna városi szakaszán. A Gellért-heggyel szemben óriás utcabútorokkal tettek komfortosabbá egy stéget, és több helyen nagyméretű, kézzel készített padokat helyeztek ki oda, ahol addig semmi ilyesmi nem volt. Innentől kezdve máris több lehetősége lett a városlakóknak, hogy a Duna habjai fölött találkozzanak, randizzanak, olvassanak és pihenjenek.

2012-ben aztán egy ingyenes fesztivált is megszerveztek a Lánchíd pesti hídfőjénél. Egy olyan ritka és igazán exkluzív területet hasznosítottak, ahol korábban csak hajléktalanok laktak, pedig a Vár, a Lánchíd és a naplemente elmondhatatlan panorámát biztosított itt.

A helyet innentől Valyo-partnak nevezték.

A Valyo parton egy kis lakókocsiból kialakított büfé nyílt, közösségi főzéseket, a híd oldalára vetítettek focimeccseket és alkalmi mozizásokat tartottak, és voltak koncertek, bulik is. A hajléktalanok a hipszterek bejövetele után is maradhattak a helyen, nekik munkát adott a hirtelen jött közösségi placc. A Valyo parton még koncertek nélkül is jól érezhette magát bárki. Elég volt elhelyezkedni egy padon, befeküdni egy függőágyba, vagy csak a Duna vize fölött ülve lengetni a lábunkat egy sörrel vagy üdítővel.

A Valyo part egy év alatt annyira menő lett, hogy idén augusztusban már a tömeg miatt a szervezet tagjai néha alig bírták a munkát.

Ez a sztori egy tökéletes példája annak, hogy lehet a folyó újra a város életének része. A budapestiek megmutatták, hogy szükségük van arra, amit a mindenkori városvezetés képtelen volt megadni nekik.

IMG_20130213_114841

Next Post:
Previous Post:
This article was written by

I live in Budapest and I can be enthusiastic about anything.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

CAPTCHA Image

*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>